Tudom, hogy már nagyon rég nem adtam hírt magamról, és volna bőven, amit meséljek, de ami most az első és legfontosabb az az, hogy LEÁLLAMVIZSGÁZTAM!! Befejeztem ezt a véghetetlennek tűnő és kimerítő egyetemet, elvégeztem és végigtanultam 6 nehéz évet, tele vizsgákkal, változásokkal, próbákkal és döntésekkel, és rengeteg élménnyel. És immár hivatalosan is orvossá lettem :)
Igaz, ez a kép júniusban készült, ballagáskor, de azt gondolom, hogy most nyert igazán értelmet maga a végzés és a ballagás. Lejárt a licensz vizsga, az államvizsgadolgozat megvédése, mostmár ideje megpihenni egy kicsit. Kipihenni magam. Mert hiába hogy sokminden van már mögöttem, sokminden történt csak most a nyári hónapok alatt is, de előttem is nagyon sok minden áll még. És erőre van szükségem.
Nagyon örülök, hogy ilyen szép eredménnyel sikerült befejeznem tanulmányaimat - az Úrnak legyen hála érte. Sok nehéz pillanaton segített át és számtalan bizonytalan helyzetet fordított a javamra. Nagyon nagy köszönettel tartozom a férjemnek is (igen, ő már a férjem, még ha nem is tettem közzé ezt a fontos fejleményt sem :D). Ő volt mellettem nap mint nap, tűrte el a sírógörcseimet és a labilis lelkiállapotaimat, ő öntött belém lelket napokon, sőt heteken keresztül, amikor úgy éreztem, hogy nincs elég erőm és képességem az elvárásaimhoz híven teljesíteni. Köszönök neki mindent. És nem utolsó sorban természetesen a szüleimnek tartozom hatalmas köszönettel. Nélkülük elindulni sem tudtam volna ezen az úton - amin kívül mellesleg most már másat elképzelni sem tudok. Szóval az orvosi hivatás választása életem egyik legjobb döntése volt. (A másik a férjem! :P)
Egyelőre ennyi gondolatot tudok összeszedni. Habár nagyon sok fejlemény van még, amit el kell mesélnem. De azokat majd egy következő bejegyzésben... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése