Karácsony - az év gyöngyszeme

     Talán nem véletlen, hogy ilyen későn írom meg a karácsonnyal kapcsolatos gondolataimat, hiszen ma rendhagyó módon kedvem támadt olvasni. Nem orvosi szakirodalmat és nem is német hírporálokat, hanem valami meleg, szívhez szóló üzenetet. Ígyhát bekuporodtam az ágy sarkába, közvetlenül a karácsonyfa mellé - hogy a fenyőillat még kellemesebb hangulatot teremtsen. Talán ez váltotta ki bennem az elmélkedést.

     Egy egész hétig nem kellett munkába mennem, szabad voltam, még ügyeletbe sem voltam beosztva. Úgyhogy valóban megszakítás és megzavarás nélkül tudtunk itthon ünnepelni - annyi, ha kettesben is. Természetesen fontos volt a karácsonyfa (a mi első kis karácsonyfánk :D ), a töltött káposzta és még az esti éneklés is a fa mellett. Ezek mind-mind az otthont idézik meg, s gondolatban egyesítenek az odahaza ünneplő családdal. Mindemellett viszont az volt a legjobb, hogy végre ismét naphosszat együtt lehettünk, átbeszélhettük az elmúlt kemény év sikereit és mulasztásait, illetve újabb és újabb terveket szőttünk a következő évre - egyszóval visszajött a meleg, meghitt, családi hangulat, ami a szürke, robotolós hétköznapokban oly sokszor odavész. 

        

     Legvégül pedig sikerült egy (szerintem eléggé helytálló) következtetést levonnom magamnak: a Karácsony a tökéletes ünnep tökéletes időben. 

        Gondoljatok csak bele: egész évben éljük az életünket, legtöbbször egymást sem vesszük észre, nemhogy Istent, zajlanak a hétköznapjaink a maguk aggodalmaival, szeretetlenségével, bánatával vagy éppen dühével, s év végén, mikor már mindenbe belefáradtunk, mikor tényleg szükségünk van a család melegére, a szeretet beteljesedésére, mikor minden kicsúcsosodik: akkor születik meg Krisztus, mintegy megkoronázva ezt az egészet, megszépítve és fényességel betöltve az eddig talán sötét évünket. S még ha sajnos évről évre vissza is térünk ugyanoda, ugyanazokhoz a megszokott aggodalmakhoz és szomorúságokhoz - Krisztus is lehajol hozzánk újra meg újra, fáradhatatlanul és fogyhatatlan szeretettel és megbocsátással. Hát szerintem ez a csoda. Ami 2OOO éve ismétlődik, csak mi vagyunk sokszor túl vakok hozzá, hogy meglássuk és túl kemények, hogy szívünkbe zárjuk. 

        Tudom, hogy Jézus annak idején nem december 24.-én született, de az ünnep dátumának megválasztása biztosan nem véletlen volt, még ha sokan azt is gondolnák. Ez az év végi időpont tökéletes befejezés és egyben kezdés is. A remény és a szeretet megtesteslülésével ér véget az év, hogy aztán a következő ugyanebben a lelkületben kezdődhessen. És sajnos rajtunk múlik, hogy nem tudunk ebben kitartani és a következő Szeretet-ünnepig életben tartani a szívünkben ezt a lángot. 

      

      Éppen ezért, abban a reményben, hogy talán még elevenen bennünk van a Karácsony csodája, kivánom, hogy mi magunk is legyünk apró szeretet-lángocskává és adjuk ezt tovább minden nap, hiszen a gyertya semmit sem veszít lángjából azzal, ha lángra lobbant egy másik gyertyát.

         Kivánok egy nagyon áldott és lélekben hosszan tartó Karácsonyt!