Vissza-Pillantás

 

Szerintem sokan ismeritek azt a nagyon filozofikus kijelentést, miszerint a belső világunk alakítja a külső világunkat. Aztaleborultszivarvégit! Milyen szellemes gondolat! Hát még mekkora igazság rejlik benne!

Jó reggelt!

 

Natúrban tolom, őszintén és hitelesen,

Olykor vidáman vagy szürkén, de álarctól mentesen.

Megtanultam elfogadni elsősorban magamat,

A tükörben üdvözölni az igazi, gyűrött arcomat. 

Sok munka áll emögött, gyötrő változások,

Hullámvölgyek, hegycsúcsok és fájó kiáltások.

Ráébredés, feleszmélés egész hosszú sora

Végül meg a megérkezés: az életünk egy csoda!

(Saját)

Bátorság

BÁTORSÁG

Bátorság kell lélegezni, bátorság kell élni,

Bátorság kell kimondani, bátorság nem félni.

Bátorság kell elindulni, bátorság kell lépni,

Bátorság kell célt kitűzni, majd azt el is érni.

Bátorság kell megálmodni, bátorság kell látni, 

Bátorság kell felismerni,

Bátorság kell észrevenni,

Bátorság kell megszólalni

S bátorság kell tenni.

Bátorság kell szembenézni, segítséget kérni,

Bátorság kell vakon, hittel mégis elindulni.

Bátorság kell elengedni, bátorság kell továbblépni,

Bátorság kell kitartani, bátorság kell nem feladni.

Bátorság kell küzdeni és bátorság kell remélni,

Bátorság kell a kudarctól semmiképpen nem félni.

Bátorság kell mosolyogni, bátorság kell örülni,

Bátorság kell a kevés jóval is megelégedni.

Bátorság kell elfogadni, bátorság kell szeretni,

Bátorság kell megérteni, bátorság nem ítélni.

Bátorság kell másnak lenni,

Sokszor széllel szembe menni,

Bátorság kell mindig hinni,

Bátorság egyedül lenni.

Bátorság kell megváltozni,

Bátorság kell próbálkozni,

Bátorság kell megsebződni

S bátorság ezt mind átélni.

Bátorság kell az álmokat látszólag feladni,

Bátorság kell megállni és irányt változtatni.

Bátorság kell úgy dönteni, hogy én boldog leszek,

Bátorság, hogy nehézségből erőt meríthetek.

Bátorság kell az igenhez s bátorság a nemhez,

Bátorság a feledéshez és az emlékekhez.

Bátorsággal kell megélni ez egyetlen életet,

Sírni, nevetni, örülni, mindaddig, amíg lehet.

Nézz tükörbe, kedvesem

 

Nézz tükörbe, kedvesem, s mondd el nekem, mit látsz: 
Mit súg az a szem, mi rád néz, ajkak, arc és sok ránc? 

Másképp hoznád meg a döntést, ami jelenedbe elvitt? 

Mi vezérelné most lépted: inkább félelem vagy a hit? 

Ha most tíz év történését visszatekerhetnéd,

Életednek nagy próbáit vajon másként vennéd?

Lenne elég bátorságod, tüzed, szenvedélyed,

Hogy a belső céljaidat egyszersmind elérjed?

Nézz tükörbe, kedvesem, vannak-e még álmaid?

Hova lettek káprázatos, hamvas fehér szárnyaid?

Van-e elég könnyedséged felszállni e porból, 

Vagy a félelem béklyója még a földhöz láncol?

Mi volt fiatalságod nagy álma, s mért ment füstbe minden terved?

A múlasztásnak nehéz súlya felszusszannod ma sem enged. 

Nem merted a lépést tenni, döntést hozni, elindulni,

Attól féltél, túl nehéz lesz a sok akadállyal megbírkózni. 

S mit mondanak mások, ugye, térjél észhez, légy normális,

Ne akarjál olyan nagyot, gondolkozzál, ahogy más is.

Állj csak szépen be a sorba, hol a középszerűség az úr,

Kitűnni, meg mást akarni, álmot kergetni vadul - 

Nem való az neked, gyermek, járj szépen a valóságban,

Elvégre sok elvárásnak meg kell felelj a világban.

Nézz tükörbe, kedvesem, s felelj meg most erre: 

Ha már időd nem maradna, EGY vágyad mi lenne?

Mi az, mi a legfontosabb, s hol keresel kifogást,

Jobb-e langyos kényelemben követni a megszokást

Vagy netalán szenvedéllyel tövig taposni a gázt?

Van-e belső látomásod, ami motivál és megtart,

Vagy csak pénzt meg autót, házat gyűjtesz, s lelked közben meghal?

Melyik az az egy nemes cél, amit másokért megteszel,

szeretettel, áldozattal áldássá te hogyan leszel?

Nézz tükörbe, kedvesem, s halld, amit most mondok:

Elmondom, én miben hiszek, tudok egy nagy titkot.

Mély meggyőződésem nekem, hogy véletlenek nincsenek

És hogy 'ahol szívetek van, ott lesz a ti kincsetek'.

Semmiképpen nem véletlen, mi a te nagy tálentumod,

Hisz éppen ennek függvényében szabnak reád feladatot.

Isten régen kigondolta, miben legyél erős, okos,

Mi legyen a TEhetséged, mert két ember nem azonos.

A belső cél és indíttatás mindig ebben gyökerezik,

Az álmodnak szenvedélye, mi ereidben csörgedezik

Ebből fakad, az erődből, mit ragadj meg hittel,

Mert ha Isten álmot ültet, erőt is ad hozzá, hidd el.

Ha eddig a tükröt nézted,

Vagy netalán a tükörképed,

Akkor mostan hunyd le szemed,

S vegyél egy nagy lélegzetet:

Szívleld meg, mit itt olvastál, 

Gondold meg, hogy miért vártál

Ilyen soká s nem indultál.

Szedd össze a bátorságod,

S fogalmazd meg azt az álmod,

Amit Isten elültetett,

A szívedben dédelgetett 

S amit még az időd enged-

Ne tétovázz, bátran tedd meg!

Otthon.

 

    Szeretnélek megkérni valamire: gondolkodj el egy pillanatra azon, mit jelent számodra az Otthon. Mi is az valójában? Egy ház? Egy szoba? Egy város? Egy közösség? Egy melegen ölelő érzés? A gyerekkorod biztonsága? Egy jól ismert dallam? Régi fényképek a vitrin üvege mögött, amelyek mint filmkockák, sorakoznak a szemeid előtt és kelnek életre?

Emléked legyen áldott

 

Drága Nagymami! 

    Hát itt vagyunk... Ez is eljött... Elköltöztél, úgy döntöttél, elég volt e földi életből. Engedtél a hívásnak. Úgy érezted, bevégezted a dolgod. Elhiszem, megértelek, az elmúlt két hét a kórházban, részben - ha nem végig - az intenzív osztályon, nagyon nehéz volt, megterhelő, kimerítő. Neked pedig már amúgy is kevés erőd maradt. Majdnem 95 teljes évbe telt, hogy cseppenként elszivárogjon az egész. Éveken keresztül mindig vártál valamire, az adott neked erőt, az táplált téged. Hol az első dédunokára, hol a másodikra, hol a viszontlátás reménye tartott meg téged. Most viszont már ez sem tudott elég löketet adni, már nem maradt elég erőd kapaszkodni bele... Pedig húsvétkor még találkozhattunk volna. Még egyszer láthattad volna ezt két gézengúzt, akik egy pillanat alatt szétszedik a házat. Még egyszer hallhattad volna a harsány kacagásukat - vagy a hisztis sírásukat, attól függ :)