Vissza-Pillantás

 

Szerintem sokan ismeritek azt a nagyon filozofikus kijelentést, miszerint a belső világunk alakítja a külső világunkat. Aztaleborultszivarvégit! Milyen szellemes gondolat! Hát még mekkora igazság rejlik benne!

    Nem is kell nagyon messzire menni. Illetve nekem nem kell messzire mennem. Elég a szakmailag adódóan, hozzám naponta testközelben lévő pszichiátriai betegek gondolat- és érzelem világára vetni egy pillantást. Kívülről szép, csinos, egészséges emberi lény - gyönyörű piros alma, amely belül viszont nagyon beteg.
    Egyáltalán nem mindegy, miben hiszünk, miken elmélkedünk, hogy gondolatunk kertjében mely hajtásokat gondozzuk és tápláljuk. A vonzás törvényéről sok helyen olvastam, egyelőre még nem tudok teljes mértékben azonosulni vele, de viszont még a Bibliában is meg van írva: Legyen a te hited szerint! (Máté 8:13) Vagy 'Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.' És még sorolhatnám az efféle motiváló, inspiráló, bátorító idézeteket. 
    Megpróbálom bebizonyítani, hogy ez mennyire így van. Ha valaki ismeri Kobi Yamada "Mit kezdjünk egy ötlettel?" c. (gyerek)könyvét, akkor az azt is tudja, hogy minden, amit magad körül látsz, valaha egy ötlet volt. Ami valakinek a fejében született meg. De Bagdy Emőke írása a "Minden fejben dől el" c. könyvben is ezt támasztja alá: a gondolatok neurokémiai hátterét elmagyarázva vázolja azok teremtő (pl. egészséget teremtő), vagy romboló (pl. egészséget romboló) hatását. Klinikai tanulmányok bizonyítják, hogy azon sportolók, akik a rendszeres testi edzés mellett mentális edzésben is részesültek, illetve vizualizálták az elérendő sikerüket, jobb eredményeket értek el, mint azok, akik ezt nem gyakorolták.
    Na de miért is pazaroltam ennyi szót és ennyi értékes olvasói időt erre? Mindössze azért, mert erre a majdnem elmúlt évre való visszatekintésem lényege éppen ez. Mindig van döntési lehetőségünk. Ha a körülményeinkről nem is, de a saját gondolataink és reakcióink felett mindig dönthetünk. Dönthetünk a derű és a remény, vagy pedig a kétségbeesés és a harag mellett. Ez pedig a belső világunkban zajlik. A belső világunk, ha úgy tetszik - a gondolatvilágunk pedig az egész életünket alakítja. Lépésről lépésre, kockáról kockára, minden egyes nap.

          Igen, pontosan ezt tanultam meg az elmúlt évben. Hogy megpróbáljam tudatosan alakítani a gondolataimat. Még mielőtt ők alakítanának engem valamilyen nem kívánt irányba. Őszinte, mély hálával tekinteni minden ajándékra, amit nap mint nap kapok. Nyitott szemmel és szívvel járni, meglátni a nehéz helyzetben is a rejtett lehetőséget. Észrevenni mindazt, amin változtathatok - és azt is amin nem. 

        Ezt nem lehet egyszersmindenkorra megtanulni, kipipálni. Ezt naponta kell gyakorolni, hogy mint egy edzett izom, mind erősebb és ügyesebb legyen addig, amíg már a látásmódunkká és életmódunkká nem válik a hála, a derű, a hit és a remény. Az öröm ragályos. A kedvesség ragályos. Azt hallottam egyszer: Légy te magad az oka annak, amiért valaki más elkezd hinni a jó(ság)ban. Mennyire szép ez! 

        Így az év utolsó napján arra kérlek, hogy vegyétek számba saját gondolataitok birodalmát, nyitott szemmel és szívvel, majd tudatosan, nem kevés erő- és energia befektetéssel próbáljátok azokat táplálni és gondozni, amelyek saját magatok és környezetetek javára, növekedésére, fejlődésére szolgálnak. Mert bizony a legapróbb dolgok által olykor hatalmas változások állhatnak be. Merjük megtenni az első lépést. 

Amit a fejedbe raksz, azt senki nem veheti el tőled. (Edith Eva Eger - A döntés) - én erre szeretném megtanítani a gyermekeimet. Vegyük ezt komolyan és a lehető legnagyobb felelősséggel. 

Boldog, békés, hitben, reményben és bölcsességben gazdag, valamint felelősségteljes, tudatos, bátor új évet kívánok minden kedves Olvasónak!