Karácsony van. Igen. Szenteste van. Igen.
Kinézünk az ablakon: az egész világ pihen.
Emberek a templomokban, éjféli miséken,
Mások pedig otthon ülnek ünnepet békésen.
Mindenhol azt hallani: ez a szeretet ünnepe,
Földi ünnepeink legeslegszebbike.
De maga a szeretet nemcsak egy ünnep,
Nemcsak egy nap, egy ajándék, egy ének.
A szeretet egy döntés, igen, kemény választás,
Amit én kell tegyek minden nap, és nem csak mindig más.
Azt mondjuk, hogy könnyebb lenne, ha a másik kezdené,
És mindenki bár a családját nagyon-nagyon szeretné.
Én is folyton próbálkozok csak egy kicsit jobb lenni,
Hiszem: egy kis segítséggel ez még nekem is fog menni.
Mert van nekem egy segítségem, ki most nincs itt velem,
Ő az, kitől szebb lett az én egész életem.
Ember ő is, csak egy ember,
S úgy szeret ő mégis engem,
Hogy e szeretettől jobb leszek,
Valahogy... én is jobban szeretek.
Tudom, bután hangzik ez,
Hogy a másik embertől én is jobb leszek,
De ez az, mire szükségünk van, ami kell - és nemcsak ünnepkor!
Engedjük, hogy mások törődése hasson reánk mindenkor!
Mert ha szívünk elég meleg s nyitott, hogy befogadjunk
Annyi sok-sok jót és szépet, amit Megváltónktól már kaptunk,
Tovább is kell adnunk mindezt, magunknak nem tarthatjuk:
Így lehet a körülöttünk levőknek is most egy szebb Karácsonyuk.
S úgy szeret ő mégis engem,
Hogy e szeretettől jobb leszek,
Valahogy... én is jobban szeretek.
Tudom, bután hangzik ez,
Hogy a másik embertől én is jobb leszek,
De ez az, mire szükségünk van, ami kell - és nemcsak ünnepkor!
Engedjük, hogy mások törődése hasson reánk mindenkor!
Mert ha szívünk elég meleg s nyitott, hogy befogadjunk
Annyi sok-sok jót és szépet, amit Megváltónktól már kaptunk,
Tovább is kell adnunk mindezt, magunknak nem tarthatjuk:
Így lehet a körülöttünk levőknek is most egy szebb Karácsonyuk.
