Ratkó József: Úgy élni, mint a fák
„Úgy élni, mint a fák, igen.
Munkában szüntelen.
Termést nevelni, bármilyen kicsit,
óvni, míg megízesedik.
Állni, túlélni öklelő vihart,
visszaütve is! S kinőni a bajt.
Évről évre újabb rügyekkel,
sírmélyig nyúló gyökerekkel,
elszántan, évelő reménnyel,
megtelni fénnyel,
úgy élni, mint a fák, igen!
...
Úgy élni, mint a fák, igen.
Magunkhoz s dolgunkhoz híven.
Gondba ütve térdig, derékig,
mégis égig emelve szívünk és agyunk.
Hisz emberek vagyunk,
s nem élhetünk lappangva, félvadon.
Előbb magunkban szabadon,
s azután kint!
Mert csupán így lehet
elvégezni a teljes életet.”
