Reményik Sándor: Kegyelem

..... csak úgy belebotlottam ma valahol a neten, s gondoltam, hogy elég szép és szívhezszóló vers ahhoz, hogy megosszam veletek. 

Először sírsz. 

Azután átkozódsz. 

Aztán imádkozol. 

Aztán megfeszíted 

Körömszakadtig maradék-erőd. 

Akarsz, egetostromló akarattal – 

S a lehetetlenség konok falán 

Zúzod véresre koponyád. 

Azután elalélsz. 

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. 

Utoljára is tompa kábulattal, 

Szótalanul, gondolattalanul 

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: 

A bűn, a betegség, a nyomorúság, 

A mindennapi szörnyű szürkeség 

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! 

S akkor – magától – megnyílik az ég, 

Mely nem tárult ki átokra, imára, 

Erő, akarat, kétségbeesés, 

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég, 

S egy pici csillag sétál szembe véled, 

S olyan közel jön, szépen mosolyogva, 

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar, 

Akkor – magától – minden elcsitul, 

Akkor – magától – éled a remény. 

Álomfáidnak minden aranyágán 

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Házastársak imája

Uram, segíts nekünk,

mindig emlékezzünk arra a napra,

amikor megismerkedtünk,

és megszerettük egymást!

Segíts mindig meglátni

a jót a társamban

és segíts, hogy közösen tudjuk

megoldani gondjainkat.

Segíts kimondani

egymás iránti érzéseinket,

és tudjunk bocsánatot

kérni egymástól.

Uram, kezedbe adjuk házasságunkat!

Ámen.

A történet vége

      Pontosan ma két hete jöttem haza Németországból. Úgy elrepült ez az itthon eltöltött idő, hogy észre se vettem. Pihentem végig. Ja, és természetesen főztem! :)

       Az ott töltött utolsó héten már nem készültek blogbejegyzések. Annyira gyorsan eltelt, testben-lélekben készültem a hazajövetelre, számoltam vissza a napokat, hogy valahogy elmaradt. Úgy éreztem, a végére sikerült beilleszkednem a társaságba is, sikerült megszoknom valamennyire az egész menetet, beleértve a nyelvet is és azt kell mondanom, egészen megkedveltem a leendő kollégákat - és szerintem ők is engem :)