Elegem van!!! Az egész élet igazságtalan!! Aki jobbat érdemelne, az rosszabbat kap, aki meg semmi jót nem érdemelne, az él, mint hal a vízben. Persze, tudom, hogy jövök én ahhoz, hogy eldöntsem, ki mit érdemel? Hisz mindenki magát tartja a legjobbnak, és azt gondolja, hogy ''igenis ÉN vagyok az, aki a jobbat érdemli, nem a másik!'' Igen, tudom, mindenki a saját maga hasznát keresi, bolond lenne a más hasznát keresni, nem igaz? Miért mégis mindig a pénz az, ami annyi mindennek határt szab? És most nem csak az anyagiakra gondolok, hanem családi, baráti kapcsolatokra is.
Utálom, hogy az, akinek sok van, folyamatosan érezteti a másikkal, hogy neki nincs, hogy ő lejjebb való, kevesebb. Miért az anyagi háttér kell megszabja, hogy hova sorolnak? Miért nem tudják az embert az egyéni, saját értékei és képességei szerint megbecsülni? Miért kell gátat szabjon az emberek közé az, ha az egyik meg tud engedni magának dolgokat, a másik meg meg kell nézze, hogy mire mennyit költ? Az a szomorú, hogy ez nagyon sokszor még a családokat is szétszakítja, nemhogy a baráti kapcsolatokat. Ha az egyik egyszerűbben él és nagyon be kell ossza a havi jövedelmét, a másik mindjárt-mindjárt valamiel meg kell mutassa, hogy nála bizony ennél jobban állnak a dolgok. Legyen szó akár ajándékozásról, akár vakációzásról, akár a mindennapokról, a különbségek nagyon hamar kiéleződnek.
Sajnos manapság már a baráti kapcsolatok is ennek függvényében alakulnak ki. Csak azok barátkoznak egymással, akik ugyanabba a menő klubba járnak, ugyanabba a márkába öltöznek és még sorolhatnám. Mitől értékesebb az az ember, aki csak a pénzre bukik, mint az, akinek egészen más dolgok a fontosak? Vagy mitől lesz boldogabb az, akinek pénzes barátja, barátnője van, drága autóval, nagy lakással és mit tudom én még mivel? A pozitív emberi tulajdonságokat nem lehet pénzen megvenni, sőt még csak nem is arányosak a pénztárca vastagságával. És hiába építesz magadnak nagy emeletes házat, hiába veszed meg a legdrágább repülőjegyet a legszebb tengerpartra, ha egyedül élsz abban a házban és egyedül mész el arra a szép tengerpartra. Mi értelme az egésznek, ha nincs akivel megosztanod? Ha nincs melletted egy ember, aki szeret, aki átölel, akinek panaszkodhatsz, aki megvigasztal, akivel végigbeszélheted a sok szép közös emléket és a sok szép közös tervet...?
Ezek a kérdések úgyis megválaszolatlanul maradnak. Vagy max az lesz rájuk a válasz, hogy 'igen, sajnos ez a jelenlegi helyzet, ezt tekinti a világ normálisnak, de te nem kell azonosulj velük!' Hát nem is fogok. Mert hiszek benne, hogy úgy az emberi kapcsolatokban, mint az egész életben egyáltalán nem a pénz az elsődleges boldogító eszköz vagy boldogságforrás. Hiszek abban is, hogy amiért én nem tudok hetente elutazni a barátomhoz, attól ez még messze nem fog szétválasztani minket, mint ahogy az sem, ha esetleg nem tudunk eljutni valahova nyaralni. Hinni akarok abban is, hogy nem az autóm márkája vagy a telkem négyzetméterei alapján fognak tisztelni majd a munkahelyemen, és abban is, hogy mindazok, akik most a kőkemény anyagi háttér megteremtéséért és felhalmozásáért hajtják magukat, vagy akik váltig állítják, hogy igenis a pénz boldogít, egyszer majd rájönnek, hogy mennyi mindent áldoztak fel ennek az oltárán..
Megosztanám én is a véleményemet a fentiekkel kapcsolatban.
VálaszTörlésAz egy nagyon szomorú tény szerintem is, hogy a világ jelenlegi nézőpontja teljesen aberrált, miként:
-A gazdagoknak 97% behódol, lehajtja a fejét és társaságát keresi annak reményében, hogy a közeljövőben ők is talán olyan luxusban, fényűzésben és feltétlen, ám de megalapozatlan tiszteletben részesül.
-1% teljesen ellenáll minden hasonnemű behódolásnak állítván, hogy tartás van bennük… Semmi gond tiszteletreméltó és mindenképp többre becsülendő mind az előbb említett csoport, de sajnos úgy nem lehet boldog valaki, ha ekkora nagy tömeg ellen egyedül küzd, főleg ha szembeszáll velük nyilvánosan, mert megtöretik. A megoldást itt abban látom, hogy ha ezen egyének csoportosulnak és a fennemlített 97% kis részét próbálják jobb útra téríteni(DIVIDE ET IMPERA alapon), megmutatni nekik, „HOGY MI IS IGAZÁBOL” az élet értelme, hogy is lehet igazi boldogságot elérni, mert, ahogy te is mondtad, a pénz nem boldogít, erre meg szerintem bármerre is nézünk, rengeteg példát találunk.
A gond az, hogy aki gazdag és nem boldog + (MERT IGEN, szerintem van gazdag és boldog ember is a világon csak kevés, mert ez mer szembesülni a világ és egyéni morális kérdéseivel, sokat meg is old ezek közül. De idővel újabb kihívásokat kap, amiket még ő sem tud megoldani egyedül és meghátrál, mert mindenkinek megvannak a személyes határai, és belenyugszik sorsába, hogy egyedül nem tudja jobbá tenni a világot.) + Azok közül a legtöbb azt gondolja, hogy a boldogság abban rejlik ha még több anyagi hasznot halmoz fel, mert olyan közösségbe forog, ahol mind gazdagokkal van körülvéve. És ott olyan nincs, hogy az emberek ne az elért anyagi értékeikkel dicsekednének… EBBŐL következik, hogy a körükben levő és még azon ANYAGI eredményeket el nem ért egyének kétségbe esnek, akiknek az előbb említett dicsekvés az IRIGYSÉG és MOHÓSÁG szikráit lobbantja fel mint megoldás legegyszerűbb mechanizmusát.
CIRCUM VITIOSUM PÉNZHAJSZA.
És minek ez a pénzhajsza? Van egy elméletem rá… Szerintem a PÉNZ rosszabb, mint a CIGI, PIA, és bármilyen DROG együttvéve, míg az utóbb felsoroltak egyéni katasztrófát képesek véghezvinni, addig a PÉNZ tömegpusztító fegyverként képes funkcionálni. A pénz nagyobb függőséget képes okozni, mint bármi mivel a mai világban akármilyen megfogható dologra szükségünk van, hozzá kell, hogy nyúljunk. Kevesen tanácsolják azt neked, hogy ne öld magad a munkával, mert van elegendő pénzed a kellemes élet megteremtéséhez, mert a többséget az a TÉVES eszme hatja át, hogy a PÉNZBŐL SOSEM ELÉG.
folytatás :)
VálaszTörlésNAGYON FONTOS A MÉRTÉKLETESSÉG ELSAJÁTÍTÁSA: Nem lehet letagadni a tényt, hogy néha egy finom pohár bor vagy egy szál cigi ellazít, és kellemes, hangulatos környezetet tudunk varázsolni a segítségével. A pénzel ugyan így van, míg egy alkoholista másnapossága magán kívül még talán pár embert érint, addig a SOK PÉNZ ROSSZ FELHASZNÁLÓ kezébe száz meg száz ember nyomorúságát idézheti elő. DE ellenpéldaként: tegyük fel, hogy van egy multimilliomos, aki mondjuk örökölte a pénzt, és rájött idővel, hogy az teheti igazán csak boldoggá, ha nem önző módon bánik a vagyonnal, hanem MEGOSSZA másokkal, amije van és mind ezekért cserébe nem vár el semmit. Szóval nem mindenik gazdag feltétlenül rossz csak kevés tud közülük úgy bánni a pénzel, hogy az megmutassa azt ami szerinted is és énszerintem is képezik egy ERÉNYES, JÓ LELKŰ ember tulajdonságait.
Végső soron, ha valaki úgy érzi felkészült a sok pénzre hát tessék csak, mert adakozó jólelkű, kedves gazdagokból sosem elég, DE ha valakit csak azért hajt a pénz hogy hatalma, nagyobb háza, jobb kocsija stb. legyen, akkor sosem fog csak ÁLBOLDOGSÁGRA lelni szerintem.
-A maradék 2% akiket még nem említettem, hát azok az arany középutat járják, önző és önzetlen tulajdonságokat harmonikusan beleolvasztva a saját életükbe, függetlenül attól, hogy gazdagok szegények vagy bármilyen szociális réteg tagjai is lehessenek.
Szerintem is az IGAZ emberi kapcsolatok nagyon fontosak + (mert inkább az egyedüllét, minthogy megbízzunk egy személyben, aki hátba támadhat. ÉS itt újrafogalmaznák: adjunk bizalmat, és ha hátba támadnak, viseljük el emelt fővel, anélkül hogy bosszút forralnánk, vagy haragot tartanánk túl sokáig mert ezek csak az energiák fölös felemésztéséhez vezetnek és a mi benső énünket is rothasszák, próbáljunk még egy-két esélyt adni, MERT VAN AKI KÉPES a változásra a mi példamutatásunk láttán, igaz kevesen) + mert egy közösség amit egy cél vezérel az sok mindenre képes.
Egy olyan közösség amely a pénzen alapul sok hamis tagot vonz magához, de itt a félelem, és a kapzsiság ami egyben tartja a közösséget, és ezek gyenge tartópillérek. ITT SOK TAG SZENVED.
Egy IGAZ barátság/közösség képes arra, hogy önnön érdekeit háttérbe szorítsa tagjai érdekében, és ezeknek tagjai is képesek saját érdekeik elnapolására akár megváltoztatására a közösség érdekében. Egy ilyen közösségnek nehéz nagyszámú tagot toborozni. ITT KEVÉS TAG ELÉGEDETT.
Köszönet neked a jó témáért, szeretek ezen élettel kapcsolatos dolgokról elgondolkodni, és biztos más is. Jók a meglátásaid, sokan szakíthatnának időt, arra hogy ezen bejegyzéseid elolvasásával egy kis önvizsgálatot végezzenek, és hátha kicsit másképp(helyesebben látnák a világot).
Az az igazság, hogy most így újraolvasva a bejegyzésemet, kicsit éles hangvételű, szigorú lett. Senkit nem akartam megbántani és elégedetlenkedni sem akartam a helyzetemmel. Semmiképp!! Örülök viszont, hogy van, aki elgondolkozik rajta és hasonló nézeteket vall.
VálaszTörlésSzerintem a probléma egyik nagyon súlyos része az, amikor egy hétköznapi ember hétköznapi életében áttevődik a hangsúly az emberi értékekről a pénzre. Tehát mikor egy közösségben élünk, körülbelül ugyanaz a környezetünk, és valaki mégis azért utál vagz megvet, mert nekem tegyük fel 500/1000 lejjel kisebb a fizetésem, mint neki. És neki kölcsönből van autója stb, nekem nincs. És ettől ő többnek érzi magát, és a többi velem kapcsolatban nem is érdekli. Persze számtalan ilyen példa létezik, de az biztos, hogy ez a közösségek szétbomlásának legnagyobb oka.
VálaszTörlésÉs persze szerveződnek új közösségek, amik a pénzen alapulnak, és itt maximálisan egyetértek az elöző hozzászólással.
VálaszTörlés