Blogot akartam - megkaptam! Kihívást kerestem - most nem tudok eleget tenni neki! Fölém kerekedett, maga alá gyúrt.. Kimerítette azt, amiről azt hittem, kreativitás. Pedig mindössze pár gondolat volt, nem sok, s én mégis azt reméltem, hogy végeláthatatlanok.
Nem a népszerűségre vadászok, és még hasznom sincs az egészből. Egyszerűen csak azt szeretném kideríteni, mi kell az olvasónak. Az ő kedvükben szeretnék járni. Mi az, amire az emberek kiváncsiak, ami képes olyan élményt nyújtani, hogy érdemes legyen visszalátogatni a blogra. Mi az???
Pletykát itt bizony nem fogtok olvasni, azzal tele van minden tévécsatorna, rádióadó, folyóirat. A recepteknek sincs keletjük. Én naív! Hogy is lenne, mikor manapság már majdnem senki nem főz? Senkit nem fog meg a gasztronómia világa. Minek ilyesmivel időt tölteni? Hisz leszaladunk a legközelebbi gyorskajáldába, étterembe, boltba, s megvesszük félkészen az ételt, otthon meg csak felmelegítjük, és készen is van. Szépségápolásról, sminkről vagy divatról pedig nem tudok olyat mondani, amit valahol ne hallottatok volna már. Utazás... hát szerintem az is olyan, hogy valami extrém kell legyen ahhoz, hogy olvasót tudjon fogni vele az ember. De mi számít extrémnek, érdekesnek, nem hétköznapinak? Egy exotikus tengerparti nyaralás? Expedíció 4000 m fölött? Búvárkodás? Safari? El kell hogy szomorítsalak: én ilyesmikről csak akkor fogok írni, ha előbb olvasok róla, mert megtapasztalni nincs lehetőségem. Mik azok a dolgok, amik elég triviálisak ahhoz, hogy mindenkit érintsenek, de ugyanakkor aktuálisak és közérdekűek legyenek?
Ááá, talán a magán életem? Az én magánszférám van olyan érdekes, hogy bárki is felfigyelne rá? Mert az igaz, hogy az embereket általában az érdekli, ami nem az ő dolguk. Talán egy olvasó kiváncsi lenne az érzéseimre? A belső történéseimre? Pedig nem túl izgalmas az életem.. Szerintem teljesen átlagos. Habár ha jobban belegondolok... Mindenki azzal tud azonosulni, amit őmaga is megélt, átérzett. Csak attól nem idegenedik el, ami lealacsonyodik az ő szürke mindennapjaihoz és abból emeli ki - még ha csak pár percre is. És mégis, mindez egyedi és külünleges csomagolásban kell hogy legyen. Megnyerő és barátságos, rokonszenves és pimasz. Legalábbis én így gondolom.
Próbáljuk ki! Nézzük meg, hogy megéri-e 2-3 napig nem posztolni semmit azért, hogy utána egy jobb cikket olvashassatok. Érdemes-e nem sodródni az árral és inkább valami egyénit kitalálni? Érdemes-e több ideig érlelni valamit, és nem engedni a spontaneitásnak?
Meglátjuk.
Szerintem akkor lesz jó blog, ha folyamatosan fejlődik, és idővel kialakul a saját arca/stilusa.
VálaszTörlésSzerintem kell legyenek spontan cikkek is és kell legyenek alaposan kidolgozott cikkek is. Lehetnek sorozatok is, (például helyek ahova érdemes elmenni hosszúhétvégére vagy akármi más), lehetnek programajánlok, lehet rövid orvosi tájékoztatás, h különböző betegségek esetén mit kell tenni, stb.Lehet akár a saját életedről, magánszféráról is irni valamit, ami inspiráció lehet más számára, persze úgy, hogy ne ird le az egész életed. ( pld voltatok moziban és majdnem elsirtad magad és mikor kijöttetek, elmentetek egy fagyizóba, amit mindenkinek ajánlasz) Vagy irhatsz a sztárokról...olyan hangnemben, hogy téged nagyon megfogott az, hogy hogy öltözött XY, hogy hogy reagált a szinpadon Z, milyen jó szinész K. Persze ha kipróbálsz egy új receptet, azt természetesen fel KELL tenni.
Tehát én végülis, mint olvasó nem a sztárpletykákra/utazásra/stb vagyok kiváncsi, hanem a te véleményedre és hozzáállásodra/ javaslataidra/tapasztalataidra/megéléseidre a cikkben felsoroltakkal kapcsolatban. És mindez barátságosan és rokonszenvesen leirva, és úgy, hogy esetenként inspirációs forrás is lehessen. Én azért olvasom a blogot, mert ezt az irányt vélem felfedezni benne. Sok sikert és kitartást!
Köszönöm a hozzászólást! Nagyon hasznos, ha az olvasó megosztja velem, hogy mire lenne kiváncsi, mit szeretne az én szemszögömből látni. Köszi még egyszer!
VálaszTörlés