I give up

                               Elijah Bossenbroek - I give up

     Érdemes behúnyt szemmel végighallgatni. Halkan, csendesen keződik - minden nyugodt, még nincs semmi gond. Aztán jönnek a bajok, problémák, nyugtalan lesz a szív, háborog - de megőrzi saját egyéni ritmusát, dallamát. Elveszíti nyugodtságát, olyan lesz, mint a háborgó tenger, aminek emberi erő nem szabhat határt, nem fékezhet meg. Mélységeket és magasságokat egyszerre bejár, hullámzik és tajtékzik, csapkodnak a hullámok a magasba, kieresztik erejüket, megmutatját hatalmas erejüket. És utána ismét lecsillapodik. Visszatér eredeti hangnemébe, eredeti csengésébe. Mennyire találóan tükrözi ez a zene a lélek hányódásait!

Aki mer, az vajon nyer is?

     Amikor valakitől olyan jelzést kapok, hogy nagyon szívesen olvassa az írásaimat, csak az a baj, hogy túl ritkán írok, akkor először természetesen nagyon örülök neki. Utána pedig megszégyenlem magam, amiért ennyire hanyag vagyok és elkezdek gondolkodni rajta, hogy mi is történik most velem, amiről írhatok. És aki keres, az általában talál is :)