Mind a kép, mind annak üzenete tökéletesen összefoglalja a szombati napot :) Cseppet kiszakadtunk a civilizáció zajából és szürkeségéből, hogy a téli természet hűvös frissességét szippantsuk magunkba. S mivel az első túránk volt ebben az évben (s ha nem az lett volna, akkor meg azért :P ), gondoltam, beszámolok röviden az élményekről.
Ritkaságszámba megy, amikor az egész hétvégém szabad és esetleg még akad egy kolléga, akinek legalább egy hétvégi szabadnapja van. Az ilyet bizony ki kell ám használni! Ezért már a hét folyamán megbeszéltük, hogy jó lenne elmenni egyet túrázni valahova. Na jó, hát valójában én voltam megindulva a túrázásért :D Választottunk hát egy útvonalat - igazából Levi választotta ki, egyedül neki volt ideje mélyebben felmérni a kínálatot -, ami hát szép is legyen, így kezdetnek túl nehéz se legyen, mindenkinek megfelejen.
A Fekete-Erdőbe mentünk, annak is az északi részére. Innen olyn 13O km-re, Baiersbronn-ba. A térképen 7. számmal van jelölve.
Egy kis falucskától fenn a hegyen indulnak túrautak, különböző hosszúságban és nehézségi fokban. Jól ki vannak jelölve. Annyiban különböznek az otthoni hegyi túrautaktól, hogy itt széles, kövezett utak kanyarognak az erdőben, nem keskeny ösvények.
Már az első pár száz méter után rájöttünk, hogy nem készültünk fel kellőképpen a viszontagságokra, ugyanis nem tudtuk, hogy egy valóságos téli környezet fog fogadni minket. 2-3 fok volt és naagy hó! Ja és persze jég. Fennebb a sípályán javában zajlott az élet.
Négyen voltunk utasok összesen, a spanyol kollégám jött még velünk a barátnőjével. Ők talán még annyira sem voltak felkészülve a nagy télre, mint mi, de attól még mind nagyon élveztük az egészet.
Ahova csak lehetett, oda kimásztunk, felmásztunk, bemásztunk. A sízők útjából pedig időnként félreálltunk (az úton volt kitaposott sínyom sífutóknak).
Szóval nagyon jól telt. Igaz, hogy kicsit letértünk a jelzett útról, s szokásunkhoz híven, valami teljesen más úton értünk célba, na de ezek vagyunk mi :D Másképp nem elég kalandos az élet.
Végezetül úgy döntöttünk, hogy megjutalmazzuk magunkat - kitartásunkat és elszántságunkat egy fincsi négy csillagos ebéddel :) A hotel vendéglőjében jól megraktuk a hasunkat, hogy utána elégedetten indulhassunk haza.
Összefoglalva kellemesen és hasznosan telt a szombati nap: megkezdtük Németország szépségeinek felfedezőútját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése