Húúú, el sem tudom hinni, hogy tényleg eljutottunk egy ilyen hatalmas sporteseményre! Elképesztő! Eddig ez csak a bakancslistámon szerepelt valahol meglapulva, zárójelben a lap alján vagy az apró betűs részben.
Levinek volt az ötlete, hogy menjünk el megnézni a befutót Nancy-ban, mert az nincs olyan messze innen a határtól és ez egy olyan dolog, amit ki tudja, mikor tudunk még megnézni. Nem vagyok egy kerékpárrajongó, de ha egy nagy sporteseményről van szó, mindenre kapható vagyok :)
Időben elindultunk, mert tudnivaló, hogy ilyenkor útlezárásokra, dugókra, torlódásokra lehet számítani az úton és parkolóhelyet is általában nagyon nehéz találni az érintett városban.
 |
| Közeledünk a célhoz |
Itthon kinéztünk egy jó kis félreeső helyet, ahol az autót akartuk hagyni, de természetesen nem lehetett oda eljutni - a városban minden második utca le volt már zárva, mikor odaértünk. Úgyhogy az útlezárástól nem messze leparkoltunk, s mivel az utcalezárás azt jelenti, hogy az a bringaútvonal, ezért az útvonal mentén mentünk a befutó fele.
Körülbelül 25O-3OO méterre a Finish-től álltunk aztán be mi is a tömegbe, itt vártuk a beérkező bringásokat.
Először a karaván jött: az elején a rengeteg reklámautó, amelyekből termékmintát dobáltak ki az embereknek - gumicukrot, csokis kiflit, sapkát, mosószert, zászlókat stb. Ezekből az autókból bömbölt a zene, csajok ugráltak és táncoltak az utánfutókon - kezdték feltüzelni a hangulatot. Az igazi látványosság viszont a csapatautók felvonulásával kezdődött. ...csomó nagy név, puccos autók!
Ezek után pedig egyre nagyobb lett az izgalom, mindenki a célbaérő kerékpárosokat várta már. Minden egyes motorosnál azt gondoltuk, hogy nyertes teker be a célba. Az emberek egyre türelmetlenebbül várták a nap hőseit. Aztán végre megérkeztek!
Minden egyes érkező biciklisnek vagy csoportnak kiabáltak és őrjöngtek a nézők. Minden versenyzőt bátorítottak még az utolsó 3OO méterre - még azt is, akin nyomot hagytak a mostoha körülmények és egy-két csúnya esés és már tekerni sem bírt az utolsó méterekben. Naptól barnított, esőtől áztatott, széltől tépázott, meggyötört, fáradt, sőt véres arcok rejtőztek a sisakok alatt. Olyan arcok és arckifejezések, amelyekre sokáig emlékezni fogok.
De mindez pár másodperc alatt elsuhant előttünk. Közel 2OO versenyző gurult be a célba egy röpke pillanat alatt. Ezek után hátrasiettünk úgymond a kulisszák mögé - a csapatbuszokhoz mentünk mi is az odaözönlő tömeggel együtt. Nem gondoltuk volna, hogy a buszok mégcsak el sincsenek kerítve, lazán oda lehetett menni. A versenyzők nagyrésze ekkor már ott volt vagy akkor értek oda és ültek át a lefogatott biciklikre a levezetőt tekerni.
Megnéztük a csapatbuszokat is: egyik puccosabb, mint a másik. Nagy, profi buszok, amikben állítólag zuhanyzótól megkezdve minden van :) A legtöbbnek csak a logoját fotóztam le. A buszok között pedig volt pár csapatautó is, sok gyönyörű kerékpárral megrakva.
Szóval ennyi a pénteki napunk képekben és videókban összefoglalva. Nagy élmény volt - főleg, hogy ezeket a felvételeket bármikor újra lehet nézni. Nagyon jó ötlet volt Nancy-ba elmenni! :)
 |
| Mutatta az utat a cél felé |
 |
| A kordonok már fel voltak állítva |
Körülbelül 25O-3OO méterre a Finish-től álltunk aztán be mi is a tömegbe, itt vártuk a beérkező bringásokat.
Először a karaván jött: az elején a rengeteg reklámautó, amelyekből termékmintát dobáltak ki az embereknek - gumicukrot, csokis kiflit, sapkát, mosószert, zászlókat stb. Ezekből az autókból bömbölt a zene, csajok ugráltak és táncoltak az utánfutókon - kezdték feltüzelni a hangulatot. Az igazi látványosság viszont a csapatautók felvonulásával kezdődött. ...csomó nagy név, puccos autók!
Ezek után pedig egyre nagyobb lett az izgalom, mindenki a célbaérő kerékpárosokat várta már. Minden egyes motorosnál azt gondoltuk, hogy nyertes teker be a célba. Az emberek egyre türelmetlenebbül várták a nap hőseit. Aztán végre megérkeztek!
Minden egyes érkező biciklisnek vagy csoportnak kiabáltak és őrjöngtek a nézők. Minden versenyzőt bátorítottak még az utolsó 3OO méterre - még azt is, akin nyomot hagytak a mostoha körülmények és egy-két csúnya esés és már tekerni sem bírt az utolsó méterekben. Naptól barnított, esőtől áztatott, széltől tépázott, meggyötört, fáradt, sőt véres arcok rejtőztek a sisakok alatt. Olyan arcok és arckifejezések, amelyekre sokáig emlékezni fogok.
De mindez pár másodperc alatt elsuhant előttünk. Közel 2OO versenyző gurult be a célba egy röpke pillanat alatt. Ezek után hátrasiettünk úgymond a kulisszák mögé - a csapatbuszokhoz mentünk mi is az odaözönlő tömeggel együtt. Nem gondoltuk volna, hogy a buszok mégcsak el sincsenek kerítve, lazán oda lehetett menni. A versenyzők nagyrésze ekkor már ott volt vagy akkor értek oda és ültek át a lefogatott biciklikre a levezetőt tekerni.
 |
| A TREK csapat sztárjai: Frank Schleck (bal) és Fabian Cancellara (középen) |
 |
| Jarrier Benoit a BRETAGNE versenyzője |
 |
| BMC csapat egyik versenyzője |
 |
| SKY bringák: Pinarello Dogma |
 |
| Lampre Merida csapatautó |
 |
| Merida kerékpár |
 |
| ASTANA csapatbusz |
 |
| MOVISTAR csapatautó |
 |
| TINKOFF-SAXO csapatbusz oldala |
 |
| BMC csapat |
 |
| KATUSHA orosz csapat |
 |
| TREK bringa |
 |
| OMEGA PHARMA QUICKSTEP csapatautó tele kerékpárral |
 |
| Ezekkel a csodás bringákkal muszáj volt egy kép :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése