BACK2SCHOOL - érzések és gondolatok

    Elkezdődött az egyetemi év... az utolsó év... az az igazság, hogy most a végén már azt éreztem, túl hosszú volt ez a vakáció, jöhetne már a suli. Hiányzott a pörgés, a társaság. Még akkoris, ha tudom, hogy 2-3 hónap múlva megint visszakívánkozom majd a vakációba.    

   Elmúlt szombaton céges kiruccanáson voltam a Párommal. Jó volt látni, hogy a munkatársak között milyen jó viszony alakulhat ki (ezalatt azt értem, hogy akik már régóta együtt dolgoznak, azok összeszoknak, megismerik egymást, barátok lesznek). Aztán arra gondoltam, hamarosan rám is ez vár. Most még csak egyetem, de nemsokára már munka lesz nekem is az osztályrészem. Vakációk nélkül. Az a gondolat lett úrrá rajtam akkor és ott, hogy ez megint nem igazság! Én eddig mindig arról álmodtam és úgy képzeltem, hogy az ember a párjához áll a legközelebb, vele kell hogy a legtöbb időt eltöltse, vele kell a legtöbb közös emléke és élménye legyen, ő kell legyen az első az életében - holott életének több mint egy harmadát a munkatársaival éli le. Igen, bevallom, féltékenység volt bennem. Irigy voltam a többiekre, amiért minden nap 8 órát ott lehetnek az én kedvesemmel, olyan oldalát ismerik, amit én nem és ehhez hasonlók. De egy kis józan elemzés után mindjárt rájöttem, hogy ez nemcsak önző gondolat volt, hanem egyenesen lehetetlenség. Akármennyire is szereti az ember a párját, nem lehet 24/7 -et vele! Sőt, nem szabad! És ezt én is tudom. Igenis szüksége van barátokra, kollégákra, egyszóval egy olyan társaságra, ami a párkapcsolat mellett vagy azzal együtt kitölti az életét. És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a párja lecsúszik az első helyről.

   Hiszen én is pont azt teszem, és arra vágyom, ami ellen lázadnak a gondolataim! Én is arra vártam már, hogy kezdődjön meg a tanítás, hogy lehessek együtt a szaktársaimmal, hogy ismét a kórházban teljenek a napjaim, hogy együtt kávézzunk a büfében, hogy még egy utolsó évet együtt legyünk jóban-rosszban. Még akkoris, ha nézeteltéréseink lesznek, ismét elindul az egymással való versengés és még sok egyéb, ami természetes velejárója a társasági életnek. 
   Mint például az, hogy ilyenkor év elején rengeteg adminisztratív munka szakad az ember nyakába: napokig kell járni, futkosni innen-oda, hogy papírokat intézzünk, régi könyveinket eladjunk a kisebb éveseknek stb stb... 

   Szó, ami szó, egy hét eltelt már ebből az évből is. Vártam, hogy itt legyek és ez legyen, és lám, most itt van a sok rohangálás, a sok új dolog, ami plussz időt és energiát igényel, s ami miatt az ember estére hulla fáradt, reggel pedig nem bír kimászni az ágyból. De még így is: egy ennyi pörgés mindig kell!!!! És örülj, amíg egyetemista vagy! :)