^^^* 25. születésnapom *^^^

     Hehe! A tegnap,  június 14-én lettem 25 éves :)

        Elég sok ez már... nem? Mondjuk én még egyáltalán nem érzek semmi változást. Pont olyan lökött vagyok most is, mint eddig, pont ugyanannyit álmodozok, mint eddig és pont olyan hisztis tudok lenni most is, mint eddig. Ez utóbbit még igaz nem próbáltam tegnap óta, de biztosan ugyanolyan jól fog menni ezután is :-]

      Szép nap volt a tegnapi, majdnem hogy átlagos. Nyilván a párom volt az első, aki ébredés után mindjárt  fel is köszöntött. Utána egész nap érkeztek a telefonhívások, köszöntések, jókivánságok. Amit elfelejtettem mondani az az, hogy nekem közben tanulnom kellett (volna :P), hiszen még vizsgaidőszakban vagyok, 2 vizsgám van még hátra. De hát kinek volt kedve abban a szép időben a fertőző könyv mellett kuksolni? Hát fogtam magam, kicsit kiöltözem -hát nyilván, hiszen ünnepelt vagyok :-P -, lesétáltam a főtérre és születésnapom tiszteletére megajándékoztam magam ezzel-azzal. De mindezt csupán azért, hogy este tudjam összeállítani az eltervezett öltözetet a romatikus VACSORÁHOZ. 

    Igen, a párom elvitt vacsorázni :-) Szeretünk ám kimenni vacsorázni! Nem kell gondolkodni, hogy mit is készítsek vacsira, ki lehet jó rendesen öltözni ( emiatt inkább én szeretem, hehe :D), borozunk egyet, és nem utolsó sorban: legalább néhányszor egy évben mindenkinek kijár egy kis élvezet és kényeztetés. Épp a múltkor mondtam Levinek, hogy mennyivel másabb a mi generációnk például a szüleinkénél ebből a szempontból. Mert sok helyen ritkaságszámba megy (főleg az anyagiak miatt) az, ha az egész család elmegy pizzázni, moziba, színházba, vendéglőbe vagy akár kirándulni csak azért, hogy kicsit kiélvezhessék az élet adta apró örömöket és az együttlétet. 

       Nekem meggyőződésem viszont, hogy néha igenis áldozni kell ezekre az élvezetekre és a pillanat örömeire pont azért, hogy meglássuk azok szépségét és értékét a mindennapok szürkesége és rutinjai között. És nagyon remélem, hogy majd a gyermekeimnek is meg fogom tudni adni a lehetőséget ezekre az apró örömökre, amelyek pont azért adatnak nekünk, hogy úgymond jutalmul szolgáljanak a mindennapos munkánkért és fáradozásunkért.