Már egy bő hónapja itt...

     Már több, mint egy hónap telt el azóta, hogy Saarbrücken-ből elköltöztünk. Már több, mint egy hónapja dolgozom az új helyen. Az új városban, az új kollégák között. 

      Emlékszem, legelső nap még csak tévelyegtem a folyósón, teljesen el voltam veszlődve, azt sem tudtam pontosan, hova kell mennem. De mindent megmutattak, velem jöttek, elkísértek. Nagyon kedvesen fogadtak. Megmutatták az irodámat, az íróasztalomat. Várták, hogy érkezzek. Már a legelső perctől kezdve éreztették, hogy szükségkük van rám és tesznek is érte, hogy meg tudjanak fogni. Egy fiatal román rezis volt megbízva, hogy nekem mindent megmutasson, elmagyarázzon. Nagyon sokat segített. Kerek 4 hétig voltam mellette, utána elment szülésire. 
       
     Harmadik héten volt egy közös kiruccanás - az összes doki az osztályról. Nagyon kalssz volt! Kitűnő ötlet! Autókkal elmentünk a legközelebbi várhoz, sétáltunk, járkáltunk egyet a környéken, utána pedig kajáltunk egyet a vendéglőben. Annyira jó volt látni mindenkit magánemberként. Az egyik kivülről tudta az egész környék történelmét, a főorvos elmesélte fiatal orvoséveinek a tapasztalatait, mi fiatalok pedig megosztottunk pár kulisszatitkot és érdekességet az otthoni egészségügyről illetve az általános gazdasági helyzetről. Közelebb kerültünk egymáshoz, jobban megismertük egymást. Csökkent közöttünk a hierarhikus távolság, egy kibontakozó csapatszellem volt érezhető. Nagyon kellemes élmény volt. 
     
     Ami kicsit szokatlan lehet az eddigi tapasztalatainkhoz képest, hogy itt a kórházi alkalmazottaknak nagyon nagy százaléka német. Az utcán igaz az idegen szó van többségben, de az orvosok körében nem. Ugyanezt figyeltem meg a "bevezető napokon" is. Két napnyi előadás és bemutató volt szervezve a friss alkalmazottak számára (a kórház vezetőségének bemutatása, a különböző részlegek feladatkörének ismertetése, a szoftver bermutatása stb stb), s habár 4 klinikáról van szó és mintegy 6O-7O emberről, igazán kevés külföldit láttam ott is. Na de gond egy szál se, eddig nem éreztettek még velem semmi rosszat vagy megalázót - főleg, ha kiderül, hogy orvos vagyok :P

    Nem is tudom, mit meséljek... rengeteget bringázunk. Csodaszépek a tájak errefele: hatalmas zöld legelők, mellettük erdő tele ösvénnyel. Kb. ilyen:

Valahol itt a környéken...

Patak a városban

Parkocska

Városháza

      A végkövetkeztetés tehát mindenképp az, hogy az eddigi benyomások pozitívak és érzékelhetően másabbak az emberek és a körülmények, mint az eddig helyen.