Megvan az ideje mindennek...

     Körülbelül egy évvel ezelőtt, amikor ideköltöztünk, nagyon elégedetlen voltam és csalódott, mert úgy éreztem, hogy a volt évfolyamtársaim közül, akik szintén itt Németországban próbáltak szerencsét, mindenkinek olyan jól összejöttek a dolgok elsőre, bevált a legelső munkahely és pár hónap után már szép albérletet tudnak megengedni maguknak. Szerencsétlennek és pechesnek éreztem magam, amiért nekem nem vált be a saarbrückeni állás, és az ott töltött 6 hónapot teljes időpocsékolásnak véltem, semerre nem haladtunk. De mostmár tudom, hogy annak úgy kellett lennie.

     Itt is szinte egy évet laktunk a kórház bentlakásában. A legelején természetesen nagyon örültünk neki, sokkal szebb, jobb, tágasabb és még olcsóbb is, mint túl volt. Lassan-lassan alábbhagyott az elégedetlenségem és megszoktam, illetve megszerettem és otthonunknak tekintettem ezt a kis kuckót. Amíg aztán Levi is állást kapott. Utána aztán egyre gyakrabban beszéltünk arról, hogy majd ha neki is lejár a próbaideje és véglegesítik, keresünk egy szép kis albérletet. 

      Amikor komolyabban elkezdtünk lakást keresni, kis idő után ismét kicsit elkeseredtem, látván a hatalmas keresletet és az annál jóvak kisebb kínálatot - főleg, hogy mi itt akartunk maradni a városban. Sokat kerestünk a neten, az újságban. Vagyis igazából lehet, hogy nem is olyan sokat. Ahhoz képest, hogy másoktól miket hallottunk. Aztán egyszer csak találtunk egy hirdetést az újságban. Azt mondták a telefonban, hogy már vannak komoly érdeklődők, de gondoltuk, ugyan mit veszíthetünk, ha mi is elmegyünk megnézni. S valahogy megfogta őket az én gyerekes lelkesedésem, és végül minket választottak. Én pedig pont attól féltem, hogy nevetségesnek vagy komolytalannak tűntem. De úgy látszik, ez a lakás nekünk volt félretéve. Következő nap már meg is adták a válaszukat. 

       Nem tökéletes a lakás, vannak apró hiányosságai, a szomszédokat pedig még egyáltalán nem is ismerjük, de nagyon szép lesz és ami a legfontosabb, hogy a miénk! :) Megtöltjük majd szeretettel és örömmel és sok-sok szép pillanattal! Jah, és mostmár tökéletes körülményeim lesznek a még több főzéshez :-D Semmi mentség!