A harmadik teljes hétnek is vége. És egyre inkább úgy tűnik, hogy már évek óta itt vagyunk. Szinte kivétel nélkül minden nap történik valami. És egyre gyorsabban közeledik a nap, amikor vége ennek a laza, felelőtlen gyakornoki szerepnek....
Csütörtökön ugyanis megkaptam a munkaszerződésemet. Igaz, hogy a kezdés időpontja március 1., de több mint egy héttel előtte megkaptam a papírt, hogy tudjam nyugisan átolvasni (lefordítani, ahol szükséges), és átgondolni a dolgokat. Természetesen csakis jó értelemben :) Meggondolni magam nem fogom, hiszen emiatt jöttünk ide! Erre készültünk és erre áldoztunk annyi mindent! Furcsa érzés volt életem első munkaszerződését aláírni: felemelő is volt, hiszen ez nekem egy nagy lépés, végre én is orvos leszek, egy németországi kórházban fogok dolgozni, de egyben picit ijesztő is, hiszen mostmár felelősségem lesz, betegeket fogok kezelni és ez alatt az első 6 hónap alatt nagyon komoly fejlődést fog kelleni felmutassak, ha biztosra akarok menni ezzel a hellyel illetően.
Pénteken pedig "otthonosítás" ügyben ágyvásárlásra (vagy inkább csak választásra) került sor. Tudni kell, hogy annak ellenére, hogy Saarbrücken meglehetősen kicsinek mondható város németországi viszonylatban, itt is óriási a választék és kínálat mindenben - bútorban is. Viszont ha az ember jó dolgot akar venni, olyat mit nem kell pár hónap után kicserélni, akkor bizony nem keveset kell áldozni rá. Nagyon mennek a fabútorok. Szekrény, ágy, polc, asztal, szék - minden natúr fa. Nagyon szépek! Még jó, hogy nincs pénzünk ilyet venni, mert komolyan mondom, választani sem tudnék! :P Ígyhát maradt a jó öreg e-bay. Neten ugyanis nagyon sok apróhirdetést lehet találni, bármire is lenne szükségünk. Persze, kép alapján nem lehet megítélni a dolgok valódi állapotát, de el lehet menni megnézni. Ígyhát 2-3 bútorüzlet-szemle után 3-4 telefonhívás következett, utána pedig látogatás a helyszínre. A portékával nem is volt semmi gond, sokkal inkább a hozzáfűzött szöveggel :D amiből nem mindig értettünk sokat. A lényeg, hogy az üzlet sikerrel zárult és ma el is hoztuk az első saját bútordarabunkat.
Aztán az volt még érdekes, amikor egy Praktiker-szerű hatalmas szerszámos üzletben kézi fúró-csavarhúzó-gépet kerestünk. Az embernek 66 kérdése van ilyenkor, mivel nem ért ezekhez a dolgokhoz (magyarul sem, nemhogy németül...), de tudja, hogy hiába kérdezi meg az üzletben a illetékest, mert több mint valószínű, hogy a válaszból semmit nem fog érteni :) Na de erőt vettem magamon, gondoltam, semmi veszíteni valóm nincs, és odahívtam az egyik férfit, hogy legyen szíves mondja meg, mi a különbség e között a Bosch kézi csavarhúzó között és a másik között. Normális esetben erre egy szakmai válasz következne. De biztosan ő is tudta, hogy teljesen értelmetlen ilyesmibe bocsátkozni, ezeknek a bangó külföldieknek úgyis teljesen mindegy, hogy melyik hány volttal működik vagy hány percenkénti fordulattal csavar be egy csavart :P Úgyhogy egy teljesen banális felvilágosítás után nagy elégedetten távozhattunk is az üzletből az új szerszámmal.
Sokszor egyáltalán nem könnyű itt ezt vagy azt elintézni. De az a jó, hogy egy-egy sikeres akció után visszajön az ember kedve (igaz, sokszor csak egészen rövid időre), és újabb löketet kap a következő megvalósítandó dologhoz. A szobánk is egyre kellemesebb és otthonosabb, kezdjük egyre inkább megszokni az adott körülményeket. És merem állítani, hogy az elkövetkező hónapok még nagyon-nagyon sok mindenre fognak minket megtanítani... (*_*)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése