Tegnap este néztem meg én is ezt a híres új filmet - ideje volt már, hisz mostanában ez az egyik legmediatizáltabb film.
Biztosan sokan közületek ismerik, láttátok a filmet, vagy éppen olvastátok a könyvet, de azért dióhéjban összefoglalom a lényeget. A főszerepben két fiatalt ismerünk meg, Katniss Everdeen-t (Jennifer Lawrence) és Peeta Mellark-ot (Josh Hutcherson), akik a 12.es Körzet lakosai és sorsolás által lesznek kiválasztva az évente megrendezésre kelrülő Éhezők Viadala nevű versenyre. Tudni kell, hogy a körzetek lakói nagy elnyomásban élnek, és ezek a fiatalok kényszerből mennek a viadalra, ami nem más, mint egy élet-halál harc a többi 11 Körzet 'játékosai', illetve a természeti erők ellen, amik az erdőben várják őket, és amiket a szervezők kedvük szerint bocsátanak rájuk. Azt gondolom, hogy innen mindenki ki is találta a végkimenetelt: a 12-es Körzet két 'adománya' lesz a nyertes.
Engem nem különösebben fogott meg a film, talán azért is, mert ez az embervadászat téma túl sokszor volt már megfilmesítve. A kivitelezés jó - a helyszínek szépek, a színészi tehetségek viszonylag kielégítőek (nekem kifejezetten tetszett, amikor néhány esetben a látszólag erős, kemény főszereplőlány az irgalmatlan élethelyzetek nyomása alatt elsírja magát).
Ami nekem a legjobban tetszett, az a főszereplő jelleme, egyénisége. Kicsit azonosulni tudok az ilyen harcias nőkkel - talán azért, mert én is ilyen akartam lenni mindig :D Nem feltétlenül arra a keménységre gondolok, hogy nem mutatom ki az érzéseimet, én erre amúgy is képtelen volnék, egyszerűen csak arra, hogy képes legyek legyőzni a félelmeimet (ahogy a filmben is mondják egy adott pillanatban: A remény az egyetlen, ami képes legyőzni a legnagyobb félelmet is.) és tudjak józanul ítélni és dönteni, ha nyomás alatt vagyok is. Ezek mellett inspirálónak találtam a lány túléléshez szükséges adottságait is, ügyességet, határozottságát, és nem utolsó sorban önfeláldozó szeretetét.
Persze, tudom, ez csak film. És a fikció világában minden lehetséges. Ezzel nincs is semmi gond. De szerintem azzal sincs, ha egy ilyen (jelzem, nem 10*-es) film valamilyen úton-módon ispirálja a nézőt. Engem személy szerint abba az irányba, hogy próbáljak határozottabb lenni, és józanabbul dönteni bizonyos nehéz helyzetekben, ne engedjek az ár sodrásának. És arra is próbál rávilágítani szerintem, hogy nem lehet mindenki mindenben jó, de viszont mindenkinek igenis szüksége van az adottságaira, és kell kamatoztassa őket, mert soha nem lehet tudni, mikor lehet életmentően fontos az az egy bizonyos, apró képesség. Én legalábbis így gondolom. Hiszem, hogy az ember nem hiába kap bizonyos képességeket és értékeket, de az is biztos, hogy a kapottak mellett feladatunk újakat elsajátítani - és itt nem feltétlenül a nyílazásra meg a fáramászásra gondolok, hanem bármilyen apróságra, ami miatt sokszor elégedetlenek vagyunk, vagy irigyek másokra.
Lehet, úgy gondoljátok, nagyon elkalandoztam a filmtől, vagy hogy ennek a filmnek egyáltalan nem ez a lényege - nem számít. Én csak el akartam mondani, hogy bennem milyen gondolatokat ébresztett. És még ha nem is kifejezetten ajánlom a produkciót, senkinek nincs veszíteni valója, ha megnézi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése