Vasárnap reggel

                           Vasárnap van, nemrég keltem. Megint minden szürke, sehol egy árva napsugár, csak az óra mutatja, hogy már késő délelőttre jár az idő. A német könyvek még itt hevernek szanaszét az íróasztalon a tegnap este óta.

                Még pizsamában vagyok. Ülök a széken és iszom a kávémat. Közben pedig elmélázom... Barátságtalan őszi időjárás, hideg szél, borús, szürke égbolt. És hirtelen rámtör egy érzés: igenis szeretnék ide visszajönni! Igenis szeretném, ha felvennének erre a klinikára! Szeretném látni még ezeket a kicsi csendes, rendezett utcákat, ezeket a házakat, szeretnék menni szaladni reggelente még akkoris, ha éppen nem süt a nap, bejárni az én Kincsemmel az egész várost, megismerni minden rejtett szépségét, sétálni vele este a folyóparton, utána beülni egy kedves kis kávézóba egy forró teára! Szeretném, ha egyszer nekem is egy ilyen csendes kis utcában lenne egy csendes kis házam, tele szeretettel és harmóniával, ahol a családommal együtt tudunk örülni minden közös pillanatnak. Szeretném, hogy az otthoniak jöjjenek meglátogatni minket, hogy megmutassuk nekik is ezt a szép várost. Azt akarom, hogy az a sok régi ábránd visszajöjjön, az a sok elképzelés és álmodozás! Örülni akarok és tovább ábrándozni és tervezgetni!

... szeretnék még ide visszajönni!