Biztosan veled is történt már olyan, hogy eldöntöttél valamit, mondjuk egy komoly elhatározásra jutottál, de olykor még megfogalmazódott benned a kérdés, hogy vajon ez-e az én életutam, ezt kell-e nekem vágigjárnom - és vártál valamiféle visszaigazolásra. És akkor történt valami: Isten a körülményeken keresztül válaszolt neked.
Velem éppen a múlt héten történt.
Már a legelején is említettem, hogy Párommal még régebben elhatároztuk, hogy miután befejezem az egyetemet, szerencsét próbálunk külföldön. Csak bennem néha még előbújt a gondolat, hogy mi van akkor, ha nem lesz szerencsénk, ha nem ez a helyes út (persze, sosem tudhatunk előre semmit, de azért egy bizonyos fokú stabilitásérzés kell). Egészen addig, amíg a múlt héten egy csúnya vita kerekedett itthon ... az anyagiak miatt. Idén kezdi az öcsém is az egyetemet, szóval eléggé megterhelő lesz a szülőknek az elkövetkező időszak. Természetesen nagyon rosszul éreztem magam (és érzem folyamatosan), amiért én 24 évesen még mindig anyagi terhet jelentek a szüleim számára.
Ez volt az, amikor rájöttem, hogy a döntésünk helyes. A körülmények világosan rámutattak, hogy az elhatározás helytálló és hogy megkönnyebbülést fog hozni a családra, ha csak egy gyermeket fog kelleni támogatni. Éreztem, hogy megerősödik bennem az elhatározás és lendületet kapok a következő lépéshez. Éreztem, hogy erőt kapok a cselekvéshez, a véghezvitelhez. Teljesen kitisztult előttem a cél és a tennivalók egyaránt. Bizonyosságot nyertem, hogy valóban ez az, amit tennem kell. Megkönnyebbülést is éreztem, meg előrelökést is.
Biztos vagyok benne, hogy sokan nem törődnek azzal, hogy vajon helyes-e a döntés, amit meghoznak, vagy sem. Nem keresik a jelet, a visszaigazolást, ami ezt megmutatná. Csak a fejükbe vesznek valamit, s amellől nem tágítanak. De nekem ez igenis fontos. Mert mi emberek hajlamosak vagyunk a legtöbbször a saját fejünk után és saját érdekeink / belátásaink szerint cselekedni, és nem törődünk azzal, hogy helyes volt-e a lépés vagy hogy milyen következményekkel fog járni. ...nem is tudom, miért taglalom ezt most ennyire - van aki érti, mire gondolok, s van aki nem :)
S azoknak mondom, akik értik: igenis megkapjuk ezeket a válaszokat, ha odafigyelünk rájuk és a szívünk sugallataira. Sőt ennél sokkal többet is kapunk: segítséget és útmutatást.
Szerintem is nagyon nagyon fontos odafigyelni a jelekre, arra, hogy Isten mit üzen neked ezeken keresztül. Szerintem jól tetted, hogy most a szüleid anyagi gondjaira odafigyelsz, és elmentek külföldre szerencsét próbálni és valószinűleg tovább tanulni is.
VálaszTörlésCsak szerintem nem kell elfelejteni, hogy Isten ott az idegenben is üzenni fog... és nem csak azt üzenheti, hogy életetek végéig maradjatok kint a pénz és a továbbtanulás és a jobb körülmények miatt,hanem üzenheti egy adott ponton azt is, hogy haza is kell jönni. Mert az ott összegyűjtött tapasztalat és tudás hasznos lehet itthon is, az összegyűjtött pénzzel itthon is lehet valamit kezdeni stb.
Ezt csak azért irom, mert szerintem sokan azok közül, akik kimennek külföldre ilyen olyan megfontolásokból, azok hajlamosak elfelejteni az Otthont, meg állandóan szidják az itthoni körülményeket ahelyett hogy hazajönnének és tennének valamit.
Én részemről csak csodálni tudom azokat az embereket, akik hosszabb külföldi tartozkodás után tudással, tapasztalattal és valamennyi tőkével felvértezve hazajönnek és tesznek valamit a közösségért...vezetnek egy kutatást, gyogyitanak embereket stb. Mert ők lemondanak arról, ami eleinte vezérelte őket, nevezetesen hogy jobb legyen nekik, és feláldozzák ezt a jólétet azért, hogy általuk jobb legyen másoknak.
Kivánok nektek egyelőre sok sikert és minnél több jó tapasztalatot. És őrizd meg a magaddal vitt lelki gazdaságodat!!!!!
Igen, egyetértek a hozzászólással és köszönöm!
VálaszTörlés